[ Pobierz całość w formacie PDF ]
215
Lesly L. Lastex
irtó chilei takarítónQ fia - is erre utazik? P egyébként társnQjé-
vel együtt valószínqleg alaposan felkészült a lord szerepére,
mert már az erdQben is ezt gyakorolták. Ráadásul az a mese az
illatgyqjteményrQl! Kis híján magam is bedQltem nekik, s ha a
szobájukban megszagolom azt a fiolát, a végítélet napjáig az
lett volna számomra az utolsó szippantás. Na és az az átkozott
véletlen a Jessica szobájában talált bábuval! Kis híján felborí-
totta a terveimet. Még szerencse, hogy késQbb kiderült: csak
egy egyszerq tqpárna, amely merQ véletlenségbQl hasonlít Mi-
chael Charltonra - vagy bárhogy is hívták a fickót. Ami pedig
azt a szerencsétlen táncoló farkast illeti... Valószínqleg a bar-
lang környékére keveredhetett, éhes volt, valami hulladékot ta-
lálhatott, és így került a kísérleti anyag a szervezetébe. Charl-
ton pedig, mint tudjuk, valóban a hegyekben hagyta a rádió-
adóval kombinált, ám bekapcsolva felejtett mqködQképes tévé-
jét... A halott Maria kezében talált újságban egy Fred Astaire-
mqsor volt bekeretezve. Pont aznap este sugározták, amikor a
farkast többen is szteppelni látták. A CIA ügynöknQje holtában
ezzel akarta felhívni a figyelmemet arra, hogy a furcsán visel-
kedQ ordas nem saját jószántából táncol... hanem mert rábuk-
kant a tévére, és ezt látta! S miután a szer felnyalása után való-
színqleg ez volt az egyetlen inger, ami érte, hát az agya ennek
az utánzására adott parancsot.
Kiköptem némi öblögetett szájvizet, és végül a legnagyobb
húzásomra gondoltam. No igen, a zombi... Milos Peterka, aki-
nek még Mlnar telefonált... Amikor elsQ találkozásunk után
megtaláltam az apró bilincset, azonnal tudtam, hogy ilyen díszt
csak rendQrök hordanak. A zombiról szóló hírek pedig csak
megerQsítették, hogy megúszta a híd felrobbanását. S mivel
számítottam rá, hogy a végsQ játszmában szükségem lehet egy
titkos ütQkártyára, rábeszéltem a két harcmqvészt, hogy a ha-
lott Radovan helyett Qt csempésszék be a fogadóba.
Utoljára megnéztem magam a tükörben, és leballagtam az
étterembe. Legnagyobb megdöbbenésemre teljesen kihalt volt.
Csak egy idQs nQ tett-vett a konyhában.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem meglepQdve. A nQ fel-
vette a táskáját, és megcsóválta a fejét.
- Hát elmentek. Mind. Még kora reggel.
- Elmentek?
216
A Dérfarkas bosszúja
- Úgy bizony. Mlnar fogadós, a szQke nagysága, a két vere-
kedQs úr a cirkuszból... Még Malicka doktornak is el kellett
rohannia egy nagybeteghez.
- Egy sebesült Qrnagyot nem látott?
- Azt a katonát? Elvitte a helikopter. Akárcsak azokat a
roppant okos beteg embereket abból a barlangból. Hát most
szóljon hozzá, mik vannak!
- Maga kicsoda? - ekkor már határozottan kétségbeestem.
A nQ vállat vont.
- Mlnar úr fogadott fel erre az egy napra, hogy készítsem el
a reggelit, mert Q is elutazott Bistricára a rokonokhoz. De hát
csak maga maradt... ha megette, utána zárom az egész házat.
Kitámolyogtam a fogadóból. A téli napsugár melegen simo-
gatta a bQrömet, ám mindezt csak halványan érzékeltem. Azt
sem néztem, hová teszem a lábam, csak mentem, amerre lejtett
az ösvény.
Elmentek! Gazul, orvul itt hagytak! Meg sem várták az én
nagy ívq, tanulságos, minden részletre kiterjedQ elQadásomat!
Nem tudom, meddig kóborolhattam, de egyszer csak bá-
ránybégetésre lettem figyelmes. Az egyik közeli lejtQn, ahol
már elolvadt a hó, egy juhász legeltette a nyáját. Néztem Qket,
s egy furcsa gondolat kezdett motoszkálni a fejemben.
Talán ha... esetleg... miért ne?
Odaballagtam a férfihoz.
- Jó napot!
- Adj Isten! - bökte meg a kalapját gyanakodva. Biztatóan
rámosolyogtam, és a belsQ zsebembe nyúltam.
- Ha megfizetném, kölcsön tudná adni néhány birkáját?
- Oszt minek az magának?
Válasz helyett csak elQvettem a pénztárcámat, mire olyan
sqrq bólogatásba kezdett, hogy azt hittem, lerepül a kucsmája.
- Persze, persze, hogyisne& De ígérje meg az úr, hogy nem
viszi Qket messzire!
- Rendben... - intettem vissza, és elkezdtem magam elQtt
terelni a kiválasztott juhokat. Miközben kolompolva sétáltunk
az erdQ széle felé, az jutott eszembe, hogy a hozzám közelebb
[ Pobierz całość w formacie PDF ]