[ Pobierz całość w formacie PDF ]
többiek már minden jó helyet elfoglaltak, nem a ravatal mellett feküdt le, hanem az ajtó
mögött. A pásztor nem tudott aludni, ezért békésen szemlélte a ravatal körül alvókat. Egy-
szerre csak azt látta, hogy a halott felült a ravatalon és szétnézett. Amikor az alvók vala-
melyike hirtelen horkantott egyet, a láma gyorsan visszaejtette a fejét.
Egyszer csak felkelt a láma, odament az egyik alvóhoz és kezét a mellére fektette. Amikor az
mocorogni kezdett, a láma visszarántotta a kezét. Másodszorra már hosszasan kotorászott a
mellén: egészen addig, amíg fehér köd nem szállt az alvó fölé. E fehér ködfolt a lelke volt,
amelyet a hulladémon kicsábított a testéből. Ettől a pillanattól fogva a virrasztó is halott volt.
A hulladémon elkapta a virrasztó kiszálló lelkét és megette. A rejtőzködő pásztor rémülten
látta, hogy a hulladémon ajkai vörösre színeződtek a lélek vérétől.
Amikor reggel lett és kíváncsiskodók jöttek be a terembe, mindenki felébredt - egyetlen
virrasztó kivételével. »Hát ez meg miért nem kel fel? Miért lustálkodik?« - kérdezgették az
emberek egymást. Erre gyorsan előmászott a pásztor az ajtó mögül és elmondott mindent, ami
az éjszaka történt. »Ezért nem tud a szerencsétlen felkelni!« - fejezte be elbeszélését, mire a
jelenlévők óbégatni kezdtek, és nem tudták mitévők legyenek. Mindenesetre kimenekültek a
teremből és bereteszelték maguk mögött az ajtót.
Ezután, aki csak tehette, fegyvert ragadott és körülállta a templomot. Elhatározták, hogy
hívnak egy szerzetest, aki képes legyőzni a hulladémont. El is küldtek egy embert egy híres
lámáért. A láma beleegyezett, hogy segít nekik, de megparancsolta, hogy senkinek egyetlen
szót se ejtsen róla. »Tégy úgy, mintha nem találtál volna rám! - parancsolta az embernek. -
Menj és akassz az ajtóra egy asszonyruhát, efölé pedig egy láma ornátust. Az ajtó és az ablak
elé állíts megszentelt tésztafigurákat! És csak akkor, amikor már az ajtó előtt állok, akkor
kiáltsd fennszóval, hogy: Megjött a láma! Addig senkinek el ne mondd, hogy jönni fogok!«
Az ember pontosan úgy tett, ahogy a láma meghagyta neki. Amikor a láma az ajtó előtt állt,
felkiáltott: »Itt van a láma, akit hívtatok! Itt van a láma!«
Amikor a kiáltás elhangzott a megrémült hulladémon a ravatalról a padlóra zuhant: kirepült a
hullából és elbújt. A láma, aki éhesnek gondolta, megpróbálta teával és süteménnyel előcsalo-
gatni.
Egyszer csak a varázslatot figyelők észrevették, hogy óriási, furcsa pók mászik elő az egyik
sötét sarokból. A láma nem volt rest és elkapta a pókot. Bezárta egy ládába, amelynek a
tetejére villámot jelképező, megszentelt bronzfigurát tett. Ezután lélekátváltoztató és lélekűző
varázslatokat végzett a doboz felett; amikor kinyitotta, nem volt benne semmi.
A démon a varázslatok következtében más újjászületést nyert, nem háborgatva többé a
nyugodni akaró halottakat.”
50
Nemcsak egyházi férfiak, hanem egyszerű emberek is hulladémonná válhatnak, amint
Pukhang szerzetes egy másik történetéből kiderül.
„Volt Tibetben egy szegény család. Egy nap a családfő elment az erdőbe fáért. Felmászott egy
fára, leesett róla, megsebesítette a homlokát és meghalt. A felesége várta-várta, de a férfi
sokáig elvolt az erdőn.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]