[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- Én pesszimista vagyok - jegyezte meg Mark.. - Bár néha azért becsúszik egy-egy
pozitív pillanat.
Maggie mosolya vigyorrá szélesedett.
- Bírom a pesszimistákat. Pk azok, akiknél mindig van mentQmellény a hajón -
mondta, majd lehunyta a szemét. - Ó, máris a fejembe száll.
- Semmi baj. Majd visszatámogatom a komphoz.
A nQ keze átcsúszott az asztal túloldalára. Félig visszahajló ujjai külsejével Mark
kezéhez ért - a férfi nem tudta, mire vélje ezt a bátortalan gesztust.
- Beszélgettem édesapámmal a hétvégén - szólalt meg Maggie. - Sose volt az a fajta
szülQ, aki diktálni akarná, hogy mit csináljak. Ami azt illeti, talán rám is fért volna,
ha kicsit több szülQi felügyelet alatt növök fel. Mindenesetre azt tanácsolta, menjek
valakivel légyottra. Légyott... manapság nem is használják már ezt a szót.
- Hát mit használnak?
- Talán azt, hogy randi. Maga mit mond Shelbynek, ha vele szeretné tölteni a
hétvégét?
- Megkérdezem, vele tölthetem-e a hétvégét - fordította nyitott tenyérrel felfelé a
kezét Mark. - Na és megfogadja az apja tanácsát?
Maggie vonakodva bólintott.
- Csakhogy világ életemben utáltam az egész macerát - tette hozzá Qszinte érzéssel,
az italába bámulva. - Idegenekkel ismerkedés, feszengés, aztán a kétségbeesés,
hogy egész este együtt kell maradni valakivel, pedig öt perc után egyértelmq, hogy
kár a gQzért. Jobb szeretném, ha olyan lenne ez is, mint a Chatroulette, 3 ahol
mindjárt nextelni lehet, ha nem rokonszenves valaki. A legrosszabb meg az,
amikor mindketten kifogyunk a témákból.
Beszéd közben Maggie - észre sem véve, hogy mit csinál - Mark kezével kezdett
játszadozni: szórakozottan piszkálta az ujjai hajlatait. A férfi érezte, hogy jólesQ
bizsergés kúszik végig a karján, amint az idegszálai készséggel reagálnak Maggie
érintésére.
- Nem tudom elképzelni, hogy maga kifogyjon a témából - jegyezte meg.
- Ó, pedig elQfordul. Különösen, ha túl jóindulatú emberrel beszélek. A jó
társalgáshoz mindig kell egy kis panaszkodás. Szeretem, ha közös utálkozás meg
piti bosszankodás erQsíti a kötQdést.
- Mi a kedvenc piti bosszankodása?
- Hogy soha nem lehet emberrel beszélni, ha felhívok egy ügyfélszolgálatot.
- Én azt utálom, amikor a pincérek megpróbálják megjegyezni a rendelést ahelyett,
hogy felírnák. Aztán szinte soha nem emlékeznek az egészre. De ha mégis, én akkor
is végig idegeskedem, amíg ki nem hozták az ételt.
- Én meg azt, amikor az emberek kiabálva beszélnek a mobiljukba.
- Rühellem, ha valaki azt mondja, nem direkt volt a szóvicc . Ennek semmi
értelme.
- Én szoktam néha.
- Hát ne tegye. Rohadtul idegesít.
Maggie elvigyorodott. Aztán észbe kapott, hogy a férfi kezével játszik: elpirult és
elkapta a kezét.
- Shelby jóindulatú?
- Igen, de elnézem neki - vette fel Mark a whiskey-s poharát, és gyakorlottan
felhajtotta a maradékot. - Nekem az ismerkedésrQl az az elméletem - mondta aztán -
, hogy nem szabad el-sQre túl jó benyomást tenni. Mert akkor késQbb már csak
rosszabb lesz. Vagy mindig erQlködni kell az elsQ benyomás fenntartásán, pedig az
csak látszat volt.
- Igen, de ha elsQre nem sikerül jó benyomást tenni, lehet, hogy második esélyt már
nem kap.
- Szóló pasi vagyok biztos egzisztenciával. Mindig kapok második esélyt.
Maggie elnevette magát. A pincérnQ megérkezett az étellel és összeszedte az üres
pohara-kat.
- Kémek még egyet? - kérdezte.
- Szeretnék - szólalt meg Maggie bánatosan -, de nem lehet.
- Miért? - kérdezte Mark.
- Máris alig vagyok józan - bandzsított Maggie, hogy hangsúlyozza a
mondanivalóját.
- Elég akkor abbahagyni, ha már egyáltalán nem józan - felelte Mark és biccentett a
felszolgálónak. - Hozzon még egy kört.
- Le akar itatni? - kérdezte a nQ távozta után Maggie, megjátszott gyanakvással.
- Naná. Az a tervem, hogy leitatom, aztán belerángatom egy vad, féktelen
kompkirándulásba - vágta rá Mark, majd egy vizespoharat tolt felé. - Ezt igya meg a
második elQtt.
Míg Maggie a vizet kortyolgatta, Mark beszámolt neki a Shelbyvel töltött hétvégérQl,
meg a listáról, hogy miket tesz a férfi, ha készen áll az elkötelezQdésre.
- De az ötödiket nem volt hajlandó elárulni. Maga szerint mi lehet?
Miközben Maggie a lehetQségeken töprengett, arcán bájos változások követték
egymást sorra: orra összeráncolódott, szeme hunyorított, egy pillanatra beharapta
az alsó ajkát.
- Lakáskeresés? - vetette fel. - Esetleg a gyerekek szóba hozása?
- Úristen - fintorodott el Mark a gondolatra. - Nekem itt van Holly. EgyelQre Q is
éppen elég.
- És ha késQbb több is lenne?
- Nem tudom. Meg akarok gyQzQdni róla, hogy Hollyval jót teszek, mielQtt csak
gondolni is mernék további gyerekekre.
- Alaposan megváltozott az élete, mi? - nézett rá együttérzQen a nQ.
Miközben igyekezett megfogalmazni a gondolatait, Mark úgy érezte, igen ügyetlenül
próbál kapcsolatot teremteni. Nem arról volt híres, hogy kiadja magát másoknak:
sose látta különösebb értelmét. Az együttérzést már csak egy lépés választja el a
szánalomtól, az pedig Mark számára a halálnál is rosszabb végzet lett volna.
Maggie-nek azonban volt valami tehetsége úgy kérdezni, hogy Q Qszintén válaszolni
akarjon.
- Ilyenkor mindent másképp lát az ember - mondta végül. - Olyanokon kezd
gondolkodni, hogy milyen is az a világ, amibe bevezeti a gyereket. Aggódom, hogy
miféle ingerküszöb alatti szennyel tömi tele a fejét a tévé, vagy hogy van-e a
játékaiban kadmium meg ólom... - magyarázta, majd egy pillanatra elhallgatott. -
Maga akart gyereket... vele?
Nem akaródzott neki kimondani Maggie férjének nevét, mintha annak szótagjai
láthatatlan ékek lennének, amelyek a köztük levQ rést feszegetik széjjel.
- Valaha azt hittem, hogy akarok. De már nem. Azt hiszem, ez az egyik oka, hogy
miért szeretem annyira a boltomat: így gyerekekkel vehetem magam körül, anélkül,
hogy fel kéne vállalnom a felelQsséget.
- Talán, majd ha újra megházasodik.
- Ó, én nem házasodom többé.
Mark néma kérdésként billentette félre a fejét, feszülten figyelve a nQre.
- Egyszer megtettem - mondta Maggie -, és nem fogom megbánni, de... elég volt.
Eddie másfél éven át küzdött a rákkal, és nekem mindenemet bele kellett adnom,
hogy ott lehessek neki, hogy erQs lehessek. Mostanra nem maradt belQlem annyi,
hogy másnak is jusson. Lehetek valakivel, de nem lehetek valakié. Van ebben
logika?
Mark felnQtt életében elQször most érzett vágyat arra, hogy önzQ célok nélkül a
karjában tartson egy nQt. Nem szenvedélybQl, hanem hogy vigasztalja.
- Van benne logika, hogy így érzi - mondta szelíden. - De nem biztos, hogy mindig
így lesz.
Miután megebédeltek, visszasétáltak a kompállomáshoz. Az esQ olyan könnyedén,
lassúdadan esett, hogy szinte látszottak a levegQben lebegQ cseppecskék. ÉrzQdött,
hogyan nehezedik rájuk az ég. A világ acélkék és halványszürke árnyalatokba
burkolózott, amelyek között Maggie haja vörösnél vörösebb izzással világított,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]