[ Pobierz całość w formacie PDF ]
mindenkit elvakított a sebesen szálló, rengeteg fehér hó.
Éjszakánként Ilona a szobájában amelyet Krisztinnel osztott meg hálásan és sokszor
elsuttogta a következ1 mondatot:
Köszönöm, kis Vodja! Tudom, hogy te voltál. Meg akartad menteni Ravnt. Krisztin
pedig, véletlenül, az igaz, de szintén meggyógyult, köszönet mindenért neked.
Azóta nem látták a kis tündéreket, pedig már néhány olyan jeles nap is elmúlt.
Ilonának, maga sem tudta miért, de nagyon hiányoztak, és ahogy Tasszo bizalmasan
elmondta, neki is.
Ilona nem mehetett be Ravn betegszobájába. Amálie nagymama szinte rögeszmésen
1rizte unokája életét, a szoba elé még 1rt is állított. Oda be rajta és az 1rön kívül senki sem
léphetett.
A kis Magnus és Ilona párszor találkoztak. A dajka szigorúan vigyázott a kisfiúra. Ez a
dadus aki igen masszív, negyvenöt év körüli n1 volt figyelt arra, hogy senki ne
bánthassa kis kedvencét. Volt a viselkedésében valami, ami er1sen az anyai gondoskodásra
emlékeztetett. Megkóstolta a gyerek ételét, az ágya a gyerek ágya mellett volt, és ruhájába
rejtve még egy rövid t1rt is hordott, hogy ha kell, akár fegyverrel védelmezze meg a
csöppséget. Ilona is nemegyszer látta a fegyvert.
Magnus körülbelül ötéves lehetett, okos kis arcával, éber, vizsgálódó tekintettel
szemlélte a világot körbenyírt haja alól. Sokat és szívesen kérdezett, f1leg Ilonától, aki
ugyan nem volt annyira tanult lány, hogy mindig kielégít1en meg tudja válaszolni
kérdéseit, mégis vonzó beszélget1társ volt számára, mert tudott mesélni a tengeri
utazásáról, az útközben legy1zött kalózokról, amit a gyerek nagy figyelemmel hallgatott.
Ezután a történet után Magnus természetesen hajóskapitányosdit játszott, akit
megtámadnak a kalózok, és ellenük harcol. Ezek a kalózok Krisztin és Tasszo
személyében testesültek meg. Az utóbbit többször is megölték a játék alatt, és ilyenkor
Magnus mindig hangosan, elragadtatva nevetett. Ilona szerint az ilyen játékok nem igazán
szolgálták a gyermek helyes nevelését, de nem ellenkezett, mert neki nem kellett sem
kalózként, sem tengerészként részt vennie a csatákban.
A gyakorlatban hasznosnak tQnt, hogy a szobát megosztották Krisztinnel. Mindkett1jük
számára el1nyös volt a dolog, több szempontból is! Voltak ugyan kisebb vitáik, amire
Krisztin hamar odavetette Ilonának, hogy kényesked1 kisasszony , vagy valami hasonló
becsmérl1 kifejezést tett, de 1 ezeket közömbösen fogadta. Krisztin ugyanakkor meg azt
értékelte, hogy ez a különleges baráti kapcsolat ennek ellenére kialakult kettejük között.
Ilonát valójában pedig szórakozatta Krisztin páratlan egyénisége.
Volt valami, amit azért Ilona nehezményezett: amikor Krisztin elkezdte az örökös
zsörtöl1dését, ugyanarról a témáról:
Mi a fenét1l félsz? Mindenki látja, hogy ez a férfi halálosan szerelmes beléd. Ne
legyél már olyan istentelenül szégyenl1s! Add már oda neki magad! Garantálom, hogy
azonnal izgalomba jön, mihelyst meglát téged! Neked nincs más dolgod, csak bele kell
esned az ágyába! Ennek a buta tartózkodásnak is van határa!
Ravn beteg! próbálta elvágni mindig Ilona zavartan, pirulva az ilyen szájalást.
Krisztint viszont nem lehetett olyan könnyen elhallgattatni.
Ha én kaptam volna ennyi lehet1séget, már rég a takarója alatt lennék, és
csiklandoznám és simogatnám a kibírhatatlanságig. Beteg vagy sem, a férfiak mindig és
mindenhol egyformák.
Aztán sóhajtva folytatta:
De engem meg sem lát. Úgy néz rám, mintha valami tárgy lennék.
Dehogy vagy az! mondott ellen illend1ségb1l Ilona.
Ja, ja, mentegesd csak, ha akarod. Tudom, hogy szent feladatának tekinti, hogy engem
megjavítson. De ez nem fog neki sikerülni, mert olyan vagyok, amilyen nézett dacosan
Ilonára, majd pár pillanattal kés1bb szinte nevetve magyarázta: Lélegzetelállítóan finom
ám az, amikor az ember megfogja a gyönyörQségüket, és odaigazítja a helyére, hogy az
becsúszik a& Szóval azt akarom csak mondani, hogy nagyon jó, ha az ember kedveli 1ket.
Ha fiatalok, csinosak és férfiasak. Legjobb, ha mind a három tulajdonságuk megvan
egyszerre. A disznókból már elegem van. Ha félig öreg vagy már egészen id1s, akkor csak
lihegnek, nyögnek, és már alszanak is. Mondjuk abban az a jó, hogy ilyenkor el lehet egy
kis pénzt csenni az erszényükb1l, és aztán ott lehet hagyni 1ket. És persze ott vannak azok
a tapasztalatlan kiskakasok, a zöldfülQek&
Ilona megszakította ezt az állattani el1adást, és igyekezett gyorsan másfelé terelni a
témát.
És Tasszóval mi van? Mit szeretsz rajta?
Ó, Tasszo aranyos! sóhajott kissé szomorúan Krisztin. De nem hiszem, hogy tudja,
mi hol van egy n1n. Többször próbálkoztam már nála, de csak szigorúan összeszorítja a
száját, és így olyan, mint egy vénlány.
Ilona vidáman felnevetett: No, nekünk aztán megvan a magunk baja a férfiainkkal!
Krisztin örömében felugrott az ágyából. Ez volt eddig a legféktelenebb kijelentésed,
amit most mondtál. Haladsz, te lány! Haladsz!
Itt aztán Ilona befejezte a társalgást. Ez már túl szabados volt a számára.
Nagyjából így beszélgettek esténként. Persze a választék nem volt túl széles. Bármit is
[ Pobierz całość w formacie PDF ]